Van jó fesztivál, meg van rossz fesztivál – ha ilyen egyszerű volna az élet, már most be lehetne ezt a cikket fejezni egy viszonylag hosszú programfelsorolással, piros pontos meg fekete pontos oszlopokba rendezve az eseményeket. Szerencsére azonban nem ilyen egyszerű, hanem bonyolult, mert az, hogy egy nyári programsorozat összességében inkább kellemes érzésekkel tölti-e el a rajta résztvevőket vagy sem, számos körülménytől függ. Némelyik kondíció már előre sejthető, van, ahol még a hangulatra is nagy összegű fogadást kötnénk. Megfelelő-e a helyszín, jó-e a technika, korrekt-e a vendéglátás – ezek mellett talán a legfontosabb kérdés mégis: milyen a felhozatal?
Dragomán György azt mondja, tizennégy évesen írta az első Kafka-novelláját – csakhogy előtte azt sem tudta, ki a derék Franz. Az átváltozást írta meg, többé-kevésbé legalábbis, Kafka-szűz tudattal, és csak azután kezdte érdekelni a kelet-közép-európai ikonná nőtt szerző, mikor édesapja azt tanácsolta, talán át kéne írni a címet valami olyasmire, hogy Hódolat Kafkának.
Újabb világsztár tette tiszteletét nálunk. A kolumbiai származású énekesnő, Shakira, csütörtök este lépett színpadra a Papp László Budapest Sportarénában, ahol telt ház előtt adott amolyan igazi rockos-latinos koncertet rajongóinak. Azon szinte már meg sem ütközünk, hogy a kiírt időponthoz képest jó másfél órás csúszással kezdődött csak a buli, ám a látványos show ezért bőségesen kárpótolt.
Aligha lehetett szebb gesztus a magyar uniós elnökség idején, mint meghívni és fölléptetni 27 tagország szépíróit. Műveikkel együtt persze. Kétségkívül új fejezetet nyitott ezzel az elmúlt hét végén a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, aminek tovagyűrűző hatása lehet. Például abban, hogy az unió irodalma ezután együttesen is meg fog jelenni a világ különböző kulturális fórumain. És abban is, hogy a kezdeményezés még vonzóbb kulturális célponttá teszi Budapestet: Finnország és a skandináv államok máris bejelentették, jövőre közösen vállalnak könyvfesztiváli díszvendégséget a magyar fővárosban. Van további hozadéka is e jól kitalált gesztusnak. Még inkább ráirányította a hazai olvasók figyelmét a kortárs európai irodalomra, és kiugrási lehetőséget adott hazai kiadóknak. Például a L’Harmattan Karádi Éva gondozásában ez alkalomból indította meg több évre tervezett európai sorozatát (Valahol Európában), amelynek első négy kötete – a szlovén Drago Jancar, a luxemburgi Jean Portante, a lengyel Olga Tokarczuk és a francia Jean Rouaud egy-egy műve – a fesztiválra jelent meg, és fogyott. Akárcsak a világirodalmat hagyományosan pásztázó Európa Könyvkiadó több Enquist-, Saramago-, Pelevin- vagy Nabokov-kötete. Hosszan lehetne sorolni más kiadók hasonló munkáinak sikerét.
Ez itt már a múlt – int maga mögé Farkas István e-könyv-szakértő, aki magát némi szerénységgel civilként mutatja be a könyv jövőjéről szóló beszélgetésen. Odakint, az üvegen túl standok, zsibongó forgatag, könyveket böngésző látogatók. Könnyen lehet, hogy pár évtized múlva a budapesti könyvfesztivál elfér majd egy elektronikus olvasóban.
Nemcsak jó író a svéd Per Olov Enquist, nagyon bölcs is tud lenni. Különösen, ha Budapesten díszvendég.
A nemzetközi könyvfesztivál csütörtöki nyitó pódiumbeszélgetésén elhangzott egyik kérdésre – mi a véleménye a mai Magyarországról? (ami érdemi tudakozódás, hiszen nem először jár nálunk) –, lényegében annyit felelt, hogy az új magyar médiatörvény és alkotmány kapcsán vita van a svéd sajtóban a helyzet megítéléséről, de ő nem lát tisztán. Most majd valaki biztosan elmagyarázza itt, mi zajlik pontosan. Sommásan még hozzátette; Magyarország és Svédország egyaránt tagja az Európai Uniónak, de ettől még mindkét helyen meg kell küzdeni a szólásszabadságért.Udvarias, ám nem semmitmondó válasz. Aztán Tarlós István főpolgármester, mielőtt átadta Enquistnek a Budapest Nagydíjat, hirtelen fölismerte, ő lehetne az a fölvilágosító „valaki”. Megnyugtatta az írót, magyarhon demokratikus ország, ahol az újságírók szabadon kifejthetik véleményüket, mindössze az a kötelezettségük, hogy válasszák külön a véleményeket a tényektől. Mire Enquist, megköszönve a kitüntetést, megjegyezte: reméli, igaz mindaz, amit most mondtak neki. Ezt lehetett érteni Esterházy Péter elhangzott huncutkodóan dicsérő laudációjára is, meg arra is, amit a főpolgármester mondott.
Az idei Titanic Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos nyitófilmje A gyerekek jól vannak című, számos Oscar-, és Bafta-díj jelölést, illetve két Golden Globe-díjat is bezsebelt vígjátéka volt. Jó nyitánynak bizonyult az alkotás, hiszen egyszerre volt humoros, és elgondolkodtató, továbbá aktuális a meleg házasságok témáját illetően. Ezen felül a közönség is szerette.
Akaratlanul is eszembe ötlött a duisburgi Love Parade szörnyű szervezése miatti halálos tömegiszonyat, és számomra is világossá vált, hogy aki itt az egyre erősödő nyomás alatt bármilyen okból feladja, elájul, jó eséllyel itt marad.
Nézzük csütörtök délután John Lydont, akit Johnny Rottenként talán egy kicsit többen ismernek, lévén az egykori Sex Pistols frontembere. Bokalengős fekete nadrág, fekete mellény, fehér ing, nyakkendő, merő pepita az egész ember, mögötte pár méternyi átmérőjű zenekarlogó, ugyancsak fekete-fehér, persze. Nézzük Johnny Rottent tehát, és arra gondolok, ennyi kokain, ennyi tripper és ennyi alkohol után én is valahogy így szeretnék kinézni. A rombolás konzervál.
Betiltott zenekar ma már kevés van – a fehérorosz Lyapis Trubetskoy skapunk kollektíva Capital című, diktátorokat gúnyoló videóját hazájukban levetette műsorról a cenzor. Szláv nyelvterületen kívül is egyre dagad a hírnevük, most a Nagyszínpadon tarolhatnak.
Köszönjük, hogy velünk voltatok ma, köszönjük, hogy veletek lehettünk - ezekkel szavakkal zárta Lovasi András a Kispál és a Borz búcsúkoncertjét. Megint szegényebbek lettünk valami jóval - sommázza egy ismerős némileg közhelyesen a Szigetről kifelé menet a mínusz egyedik napot. A közhelyek mélyén viszont mindig lapul némi igazság. Ma este adta utolsó koncertjét a Kispál és a Borz, az elmúlt több mint két évtized egyik legnagyobb hatású magyar zenekara a nagyszínpadon. Egy kislány szipog az araszoló tömegben, egy idősebb nagylány ugyancsak.Van, aki a fiatalságát, van, aki szimplán a kedvenc bandáját jött búcsúztatni. Ők meg minket. Majdnem háromórás hattyúdal.
Aztán kazettátok van-e? Ezt kérdezték a mezőtúri rendőrök pár éve, mikor először kiszálltak Lázár Domokosék József Attila utcai családi házához, az egyik szomszéd szerint ugyanis égtelen volt a ricsaj.
Olcsó húzás volna azzal kezdeni, hogy hétfő este, a búcsúkoncerten lesz a legnagyobb tétje a Ha az életben című Kispál és a Borz dalnak. A második versszak úgy kezdődik: énekeljük el azt, hogy vége. Mert azért meghalásról nincs most szó.
Négy nap, kétszáz fellépő, majd kilencvenezer fesztiválozó: negyedszerre rendezték meg a hétvégén Zamárdiban az elektronikus zene nemzetközi élvonalát felvonultató Balaton Soundot. Nézőrekordot ugyan nem sikerült dönteni, de a fesztivál elnyerte önálló helyét a magyar nyárban. Zamárdi pedig hálásan várja a csendet.
Az ország minden pontjából érkeznek a bulizni vágyó fiatalok-idősebbek. Zamárdi város négy napig a figyelem középpontjában áll. A Balaton Sound rengeteg embert érintő fesztivál ma Magyarországon. Kérdés persze, kit hogyan érint a dolog.
A Szigeten búcsúzik rajongóitól a Kispál és a Borz. A pécsi kultikus népművelő zenekar három órás búcsúkoncertet tervez felvonultatva mindenkit, aki az elmúlt több mint két évtizedben szerepet játszott a zenekar életében. De vajon melyik dal lesz az utolsó? Tippeltünk.
„Na, mikor jössz már?” Érdeklődő telefonok, az utolsó úgy Fertőboz körül. Tényleg késik a vonat, a rinyálás viszont mégis olyan, mintha legalábbis mi hoznánk a meszkalint az Újraegyesült Sámán frakciók soproni wellnesskongresszusára. Pedig csak a VOLT Fesztivál utolsó napjára érkezünk.
Tavalyelőtt már csak a Lövérektől körülbelül másfél órányi gyalogútra lévő kispanzióban volt kiadó szoba, igaz, ott jó sok.
Három év alatt nagyot perdült vele a világ, addig színésznő volt, jó ideje már énekesnő is, beletanult a szerepbe, teljesen magáévá tette. Huszonéves kolleginák mondogatják, hogy igen, tizensok év múlva ők is ugyanilyen energikusak, belevalók és fiatalok akarnak lenni. S tényleg, Péterfy Bori koncertjeinek legnagyobb tanulsága mindig ugyanaz: a személyiben az az évszám csak azonosító, nem több.
Lezárult a Pécsi Országos Színházi Találkozó első fejezete. Tíz év Jordán Tamás és Simon István fesztiváligazgatásával. Jövőre újabb színházi emberek elképzelése szerint POSZT-olunk. Az idei tíznapos tizedik találkozón a legtöbb díjat az Örkény Színház Kasimir és Karoline című produkció ja nyerte, a legjobb előadás a debreceniek Fodrásznője lett.
Minden hétre egy fesztivál. Vagy több. Jó kis országmottó lehetne ez: a Fesztiválszövetség honlapján 185 különféle rendezvénysorozatot találtunk. A gasztronómiai seregszemlék és a könnyűzenei fesztiválok a legnépszerűbbek. És minden harmadik magyar fesztiválrajongónak vallja magát.
Fáy Miklós, a Pécsi Országos Színházi Találkozó idei válogatója, rádöbbent a függetlenekre, néha elaludt a nézőtéren és énekelt a Művészetek Palotájában. Balikó Tamás pécsi posztokról beszélt, Zrínyi Gál Vince meg arról, hogy könyörögték be magukat az off-programba.
1
