Tavaly a Szigeten még csak opcionális lehetőség volt a kártyás fizetés, idén azonban már nem lehet nélküle létezni a legnagyobb hazai fesztiválon. A készpénz kizárása a szervezők szerint a fesztiválozók érdekeit szolgálja. A mínusz egyedik napon nem mindig látszott így.
(Elől a tavalyi, míg mögötte az idei Sziget fizetőeszköz)
Az idei időjárás nem a fesztiválozóknak kedvez. Vagy fújja a port a szél, vagy éget a nap, vagy esik. Felborult az időjárás, de ez nem szabja kedvét a fesztiválozóknak. A székesfehérvári MÁV pályán hatalmas tömeg alakult ki estére, és az idő is kezdett jóra fordulni, a délutáni eső már csak a pocsolyákban volt fellelhető.
Nyüzsgő és zseniális a Völgy, tele a Versudvar és néhány embernek jól megy a versimprovizáció - mondta Lackfi János, József Attila-díjas költő szerdán, a kapolcsi Versműhely foglalkozását követően.
A vitnyédi Énekes Lenke Hagyományörző Néptánc Együttes és Népdalkör tagjai műsorhoz készülődnek Vigántpetenden, a 21. Művészetek Völgye második napján. A tíznapos fesztivál 90 helyszínen mintegy kétezer programmal várja érdeklődőket.
(Fotó: MTI)
A nyár a fesztiválok ideje, egymás után jönnek a nagy neveket összegyűjtő rendezvények. Füst, fények, tömeg, talán ez az, ami minden zenei fesztivált egyaránt jellemez. Vagy mégsem? A Fonyódi Gyermektábor területén megrendezett Babel Sound Camp igazán kilóg a sorból. Nincs hömpölygő tömeg, hajnalig tartó üvöltözések, inkább a nyugalom, a béke, és a Balaton part az, ami dominál.
Bár újabb látogatói rekord nem született, az érdeklődés nagyságát tekintve dobogós helyet érdemel a fesztivál eddigi, 35 éves történetében a Szolnokon vasárnap véget ért idei EFOTT - tudatta a rendezvény főszervezője.
Nyolcvanötezer látogató szórakozott az idén a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tokaj és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rakamaz határában, a szerdán kezdődött és vasárnapig tartó Hegyalja Fesztiválon.
Bár a színpadokon már a pakolás is véget ért, az utcák azért élnek, tapintható a boldogság és egy cseppnyi szabadság is van a levegőben az alkoholpára között. Sétálnak a megfáradtak, a kitartóak ülnek és zenélnek, már amennyire erejükből telik. Testek feszülnek egymásnak, miközben próbálnak felszállni a már tömött buszra.
Kifeküdt a közönség a Csík Zenekar koncertjéről az EFOTT-on. A fesztivált idén Szolnokon rendezték meg.
(Fotó: MTI)
Hatkor a fesztivál fővénáján ülünk, és az áramlás alig észrevehető, a város csak helyenként tartalmaz embereket, a színpadokon kisebb zenekarok szórakoztatnak, várunk csodára, meg LGT Emlékzenekarra, de legfőképpen beszélgetünk. Kicsit szedált az egész terület, bár tény, hogy mi sem pörögjük halálra magunkat. Mintha mindenki tartalékolna valami végső nagy durranásra.
(Kép: MTI)
Majd szép lassan elindul az élet a 11. alkalommal megrendezett Veszprémi Utcazene Fesztiválon. A Kiscsillag egész szép mennyiségű embert vonzott a városba előző nap, az Óváros tér tömve – mint mindig -, test a testnek, lélek a zenének, Lovasi meg csak nekünk. A hazaút a buszon heringparti, mi más, az időjárás meg döglesztő nappal, kellemes estefelé.
Ma meg csak ülünk a fővéna végén egy szobor alatt, és várunk, hogy történjen valami, beszélgetünk, isszuk a fröccsöt, nagyot, olaszrizling, jóféle, és most már biztos vagyok benne, hogy az utcazene fesztivál nem a zenéről szól. Persze, a zene az összetartója az egésznek, ez vonzza össze az embereket. Mégis, van itt minden, este tűzzsonglőrök, nappal bábosok, minden sarkon gitárral, hegedűvel, cserregő csattogó hangszerekkel felszerelt bagázs, akik szórakoznak, miközben szórakoztatnak.
Szép lassan elindul az élet, megyünk egy kört, és tényleg, minden negyedik ember kezében hangszer, érezni a levegőben a ragacsos összetartást, nagyon szép. A színpadon valami reggae zenekar, minden második szó a Babylon, mondjuk az is valami ilyen hely lehet.
Ahogy sétálunk elmerengek, hogy mennyivel másabb ez a fesztivál, mint bármelyik másik. Nem csak azért, mert itt bárki leülhet egy talpalatnyi helyre zenélni, hanem mert a helyszín a város közepe, ami még furcsább hangulatot ad az egésznek. Persze, utcazene, furcsa is lenne, hogyha a város szélén lenne megrendezve, de akkor is, teljesen más hangulatú rendezvény ez, a korhatár is sokkal jobban ki vannak tolva, és most, talán csak ebben a pár napban, mintha nem lennének az emberek között ellentétek.
Tolunk orr alá egy hamburgert, megállapítjuk, hogy ebből vihar lesz – szerencsére kikerülte a rendezvényt -, majd vissza a színházkertbe, kezdődik az LGT, nagy nehezen megtaláljuk a többieket, élvezzük a muzsikát, majd lassan ránk esteledik, mászkálás közben belefutunk a tűzmágusokba, forgatják a lángoló eszközöket felettébb nagy látványt okozva, majd szakszerűen elveszünk a menet közben felduzzadt tömegben.
Pörög a buli a Hegyalja Fesztiválon. Az alábbi képen a finn Amorphis együttes ad koncertet. A fesztivált tizenkettedik alkalommal rendezik meg Rakamazon.
(Fotó: MTI)
Bármerre is nézett a NolTV videósa a Balatonsoundon, tetovált karokat, hátakat, lábakat látott. Megkérdezte viselőiktől, miért dekoráltatták ki a bőrüket. Kirívó tetkók, viselőik és történeteik...
Érdekes felvetés, hogy ki lehet-e öregedni a fesztiválozásból. Ha nem is kiöregedni, de az igény a kulturált szórakozáshoz a korral egyre nagyobb lesz. Mindenkinek van arról élménye, hogy kedvenc zenekarának koncertje közben előtte, mögötte, mellette olyanok szórakoznak, akik egy kicsit erélyesebbek, netán pucér izzadt felső testükkel a soknál pont egyel többször dörgölőztek hozzánk. Persze a jókedvet kevés dolog tudja elrontani. Az egyik az időjárás.
A Portishead egy brit trip hop zenekar, amely a Bristol-tól mintegy 20 km-re fekvő Portishead városáról kapta a nevét. Az együttest 1991-ben alapította a több hangszeren is játszó Geoff Barrow és Beth Gibbons énekes. Barrow már két másik bristoli trip-hop zenekarral, a Massive Attack-kel és Tricky-vel is együtt dolgozott korábban. (Képes beszámoló a Balaton Soundon adott koncertjükről. Klikk az első képre és lapozz!)
Az utolsó nap már délelőtt más volt az előzőhöz képest, rengetegen érkeztek, nem véletlenül, a szervezők a záróbulira nem akármilyen előadókat hívtak el. A nagyszínpadon már négykor elindult az élet, a Belgát követte az Irie Maffia, majd az osztrák Parov Stelar szórakoztatott. A kétszemélyes The Ting Tings után Thirty Secound to Mars, majd zárásként Paul Kalkbrenner adott koncertet nem kis sikerrel.
Lassan indult a harmadik nap. Érdemes lett volna sokáig pihennie annak, aki tombolt az előző esti SUM 41 és Tankcsapda koncerten, hisz a pénteki lett a legpörgősebb nap a VOLT Fesztiválon. A nagyszínpadon a híres ausztrál drum and bass zenekar, vagyis a Pendulum után Moby szórakoztatott határozottan nagy tömeget.
A VOLT fesztivál második napján a kezdeti kellemes időjárás délutánra a fesztiválozók ellen fordult, de a szél által keltett porviharok nem szabták a látogatók kedvét. A fesztivál területe még mindig tömve volt, a színpadokon pedig hazai és külföldi előadók szórakoztatták az arra járókat.
Hosszúnadrág, papucs, szúnyogirtó. Sztenderd válaszok arra, hogy ki mit felejtett otthon, amikor elindult a VOLT-ra. Ennél érdekesebb, amikor egy fesztiválozó ugyanerre a kérdésre azt feleli, hogy a gátlásait hagyta hátra. Még érdekesebb, ha a megkérdezett három olyan jelentéktelen dolgot sorol fel, mint pénz, sátor, kaja...
Schmitt Pál megnyitotta a VOLT fesztivált. Ha ezen túltettük magunkat, és mentünk pár kört, rögtön szembe tűnhetett, hogy a jó idő hatására mindkét nem lenge ruhákban parádézik. Vagy még abban sem.
Június 29-én, szerdán megkezdődött a VOLT fesztivál első napja. A hosszú vonatút után nagy nehezen elértem Sopront, ahol fesztiválozók százai fogadtak. Nagy nehezen bejutottam a fesztivál területére, de mivel elég későn sikeredett beesnem mennem kellett néhány kört, mire találtam magamnak egy talpalatnyi sátorhelyet. A régi hagyomány, vagyis hogy a fesztivál ideje alatt zuhog, fúj, dörömböl a természet már a multé, helyette üvölt a napsütés, aminek hatására végre lekerültek azok a fránya rétegek.
A lenge ruhák, kivillanó csípők és csalfa tekintetek Bermuda-háromszögében pillanatok alatt el lehet veszni. Legyen akármennyire válogatós az ember, itt megtalálja a magának valót, hisz kis hazánk legszebb lányait sodorta szemünk elé a fesztivál.
A Pécsi tó melletti Panoráma Campingben megkezdődött a Fishing on Orfű háromnapos fesztivál, ahol mintegy száz zenekar szórakoztatja a közönséget. A zenei programok előtt a bátrabb fesztiválozók jetski segítségével rámpáról repülhettek a tóba. A rendezvényt Lovasi András Kossuth-díjas dalszerző és szervező nyitotta meg.
(Fotó: MTI)
Újabb világsztár tette tiszteletét nálunk. A kolumbiai származású énekesnő, Shakira, csütörtök este lépett színpadra a Papp László Budapest Sportarénában, ahol telt ház előtt adott amolyan igazi rockos-latinos koncertet rajongóinak. Azon szinte már meg sem ütközünk, hogy a kiírt időponthoz képest jó másfél órás csúszással kezdődött csak a buli, ám a látványos show ezért bőségesen kárpótolt.
Aligha lehetett szebb gesztus a magyar uniós elnökség idején, mint meghívni és fölléptetni 27 tagország szépíróit. Műveikkel együtt persze. Kétségkívül új fejezetet nyitott ezzel az elmúlt hét végén a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, aminek tovagyűrűző hatása lehet. Például abban, hogy az unió irodalma ezután együttesen is meg fog jelenni a világ különböző kulturális fórumain. És abban is, hogy a kezdeményezés még vonzóbb kulturális célponttá teszi Budapestet: Finnország és a skandináv államok máris bejelentették, jövőre közösen vállalnak könyvfesztiváli díszvendégséget a magyar fővárosban. Van további hozadéka is e jól kitalált gesztusnak. Még inkább ráirányította a hazai olvasók figyelmét a kortárs európai irodalomra, és kiugrási lehetőséget adott hazai kiadóknak. Például a L’Harmattan Karádi Éva gondozásában ez alkalomból indította meg több évre tervezett európai sorozatát (Valahol Európában), amelynek első négy kötete – a szlovén Drago Jancar, a luxemburgi Jean Portante, a lengyel Olga Tokarczuk és a francia Jean Rouaud egy-egy műve – a fesztiválra jelent meg, és fogyott. Akárcsak a világirodalmat hagyományosan pásztázó Európa Könyvkiadó több Enquist-, Saramago-, Pelevin- vagy Nabokov-kötete. Hosszan lehetne sorolni más kiadók hasonló munkáinak sikerét.
Ez itt már a múlt – int maga mögé Farkas István e-könyv-szakértő, aki magát némi szerénységgel civilként mutatja be a könyv jövőjéről szóló beszélgetésen. Odakint, az üvegen túl standok, zsibongó forgatag, könyveket böngésző látogatók. Könnyen lehet, hogy pár évtized múlva a budapesti könyvfesztivál elfér majd egy elektronikus olvasóban.
A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idei díszvendége különleges ország: az Európai Unió. A legmeglepőbb, hogy a sokszínű irodalmi élet bemutatása nem okoz különösebb nehézséget: a magyar kiadók folyamatosan szállítják a hazai közönségnek a nemes olvasnivalót.
Persze, tudom, mostanság nem is annyira az ízlés, mint inkább a pénztárca dönt arról, milyen könyvet vegyünk meg és mit kérjünk inkább kölcsön.
De: tételezzük fel, ha csak egy pillanatra is, hogy a lámpás szelleme meglepett minket egy kisebb összeggel (mondjuk 10-15 ezer forinttal), és ebbő l azt vihetünk haza, amit csak akarunk. Megpróbáltunk ilyen szemmel válogatni a könyvfesztivál újdonságai között. Nem volt könnyű: a seregszemlén az európai kortárs irodalom legjava mutatkozik be.
Michel Houellebecq új könyvét, amely tavaly megkapta a Franciaország legrangosabb irodalmi kitüntetésének számító Goncourt-díjat, biztos betenném a kosárba. Nem is az elismerés sznobsága miatt, hanem mert már az Elemi részecskék is igen izgalmas olvasmánynak bizonyult. A z ú j regény a beharangozó szerint egy rendőrségi nyomozás története, melyben a művészet, a pénz és az elérhetetlen szeretet fonódik össze. Egy lányregényben ez a giccs tuti receptje lenne, Houellebecqnél viszont, talán mondanom sem kell, mindez egészen másként fest. A regény Jed Martin, a Franciaország turisztikai térképeiről készített fotóival egyszeriben világhíressé váló képzőművész életét meséli el: tétova szerelmi próbálkozásait, építész apjával való nehézkes kapcsolatát, küzdelmeit a művészettel és a művészeti iparral.
Grendel Lajos új regényét akkor is megvenném, ha az egész szakma azt írná róla, hogy fércmű. Ő ugyanis az a szerző, akinek a gyengébb szövegei is fontosak, hát ha még csak a megszokott színvonalat hozza! A Kalligram gondozásában megjelent Négy hét az élet a számvetés regénye. Arról mesél a szerzőtő l megszokott ironikus, az önsajnálatot messzire űző hangnemben, ami a XX. század egyik legnagyobb tragédiája volt ebben a régióban: a magyar középosztály, a valódi, Márai-értelemben vett polgárság megszű nése. Mert ezzel egy egész világ tűnt el. A kiadó állítja: e regény megjelenése fordulatot jelent Grendel írói pályáján, és egyben a kortárs irodalom jelentős eseménye. Én ezt készséggel elhiszem neki, így a könyv máris bekerülhet a képzeletbeli kosárba.
Ha lehet, ne nézzük meg a fülszövegben a szerző fényképet. Kiégett emós nő nézne vissza ránk, aki valamikor goth metalt is játszott, de ma már inkább csak szelíden szurkálja magát. Miközben Sofi Oksanen a kortárs finn irodalom egyik legkelendőbb importcikke. Tavaly a Tisztogatás című regénye jelent meg a Scolar kiadónál, most pedig az irodalmi sikert meghozó Sztálin tehenei.Vad szexualitás, bulimia és a vasfüggöny mögötti történelem keveredik a vadóc írónő mű vében. Ráadásul ő az első nyugati író, aki egyszerre belülrő l s mégis kívülről ír a szovjet időkről.
Az Európa kiadó standját se hagyjuk ki idén. S bár Németországot nem Ingo Schulze képviseli az EU-s vendégek között, én mégis az ő novellafüzérét tenném a kosaramba. Schulze egyáltalán nem ismeretlen a magyar olvasók elő tt, így a regényei után már a rövidprózájával is ki lehet merészkedni a nagyon finnyás magyar piacra. A Mobil 13 története voltaképpen Boccaccio Dekameronját hangszereli át a mobiltelefonos korra, s ez olyan jól sikerült, hogy a kötetet a 2007-es lipcsei könyvvásár díjával jutalmazták.
Jóllehet, a könyvszakmát Európa szerte, különösen nálunk nem kényeztették el a tavalyi vásárlási adatok, mégis minden eddiginél gazdagabb programot kínál az idei, április 14-től 17-ig tartó XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a budai Millenáris Parkban.
Depressziós hangulatnak semmi nyoma. Hazai, határon túli magyar és külföldi kiadók szép számmal érkeznek – pavilonnal szerepel például Franciaország, Románia, Spanyolország, Kína és Szaúd-Arábia is–, százával kínálnak új kiadványt a standok. A magyar európai uniós elnökség alkalmából most díszvendég valamennyi tagállam, legalább egy-egy író képviseli mindegyiket.
Az egyéni díszvendég író a svéd Per Olov Enquist. Vele kezdődik a fesztivál a csütörtök délutáni pódiumbeszélgetésen, amely után Tarlós István főpolgármester kezéből veszi át a Budapest Nagydíjat. Esterházy Péter laudációját követően Réthelyi Miklós nemzeti erő forrás miniszter mond ünnepi köszöntőt, majd bemutatkoznak a díszvendég országok íróképviselői.
A pénteki tízórás kezdéstől a vasárnap esti hétórás zárásig igen sok érdekes ankét, könyvbemutató és dedikálás lesz a Millenáris Park valamennyi belső és külső terében. „Föllép” például a Márairól elnevezett hazai könyvkultúra-fejlesztő program; a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése; a nemrég elhunyt Ranschburg Jenő most induló életműsorozata; és bemutatkoznak a világhálón elérhető hazai digitális közgyűjtemények. Sok szó lesz az elektronikus könyvekről éppúgy, mint a könyvkiadás egyéb új lehetőségeiről.
A legfiatalabb olvasókat a Fogadó épületben várja könyvekkel és programokkal a Gyerek(b)irodalom. Először rendezik meg hazai diákcsoportok maskarás vetélkedését, amelyben kedvenc olvasmányfiguráikat láthatjuk. Ismét lesz Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja. A könyvfesztivál Születésnapi Irodalmi Szalonjában köszöntik a kerek születésnapjukat ünneplő magyar írókat. Kiosztják az Év Kiadója, az Év Vidéki é s Fővárosi Könyvesboltja díjakat.
Persze a legfontosabb, hogy az egész nem a szakmának szól, hanem mindenkinek. Igazi vásári forgatag lesz, ahol az 500 forintos belépőjegyet a standoknál könyvre lehet váltani.
"A Sziget Fesztivál nyaranta az egyik kedvenc helyem. Mindig jól érezzük itt magunkat, hiszen a magyar rajongók jó fejek" - nyilatkozta a budapesti koncert előtti sajtótájékoztatón Maxi Jazz. A Faithless frontembere elmondta: az új lemezük party-zene, a céljuk az volt vele, hogy megköszönjék rajongóiknak az eltelt időt és adni nekik egy albumot, amit szeretnek.
Szombatra akkora felmelegedés szakadt a városra, hogy félő volt, megolvad az idei tél első budapesti hava. Estére azonban még mindig akadt elég hó a snowboard ás freeski döntőre, ahol a hőproblémát csak egy kezelhető tócsa jelezte a rámpa és a színpad környékén.
November 11-től 14-ig a Hősök Tere és a Felvonulási Tér a sízők és boardosok birodalma volt. Ekkor rendezték meg a MONSTER Budapest Fridge Fesztivált. A sí- és snowboardpályák, a havas lejtők és hütték hangulata a 2 milliós nagyvárosban. Egy óriásrámpa, a világ legjobb riderei, sztár DJ-k, koncertek, kiállítás és vásár. Négy napos folyamatos pörgés, buli, lüktetés.
Háromból két napot esett, a fesztiválozók zöme kívül-belül elázott, a helyszínt körülölelő ipari park erősen illúzióromboló (de legalább non-stop buli volt és senki nem fenyegetőzött feljelentéssel, vagy csendrendelet bevezetésével), az előadók megfáradtak, Ákosra pedig - mai napig nem értem - többen voltak kíváncsiak, mint a külföldi "sztárokra".
