Én nem tudom mi számít soknak egy ilyen demonstráción, de az a 35-40 ezres tömeg szerintem egész látványos volt. A koncerteket a Boráros téren is lehetet hallani, bár inkább csak a visszhangot. Nem aprózták el a szervezők, a hangfalak toronydarukról lógtak és szóltak, négy órakor már kezdett kialakulni a tömeg, majd másfél óra alatt szinte teljesen betöltötte az embersereg a területet.

Bambán nézegettem az órára, hogy hát mindjárt jön az első fellépő, és alig vannak. Aztán megjelent Novák Péter, határozott szavakkal elmondta mindenkinek, hogy miért vagyunk itt, majd felkonferálta a PUF-ot, akik felvonultak, Lecsó mondott pár szót, hogy na nehogy már bezárják ez a jó kis helyet, majd zene. Három szám, és mennek is, sok a fellépő, Novák nem engedi Lecsót, kérdez, majd Lecsó meglepetten válaszol.

Kisebb technikai bugok és a vetítőn máris a Tankcsapda, akik szintén szólnak pár szót a szórakozóhelyért, majd Novák Péter elmond pár indokot, amiért be akarják zárni a helyet. A tömeg fel-felhördül pár érvnél, de amúgy semmi nagy érzelem nincs a levegőben.

És ez jellemzi az egész demonstrációt. Iszogatás, szól a zene, Peti néha feljön és próbál életet verni a népekbe, kisebb nagyobb sikerrel. Eléggé lehet érezni, hogy a látogatók nyolcvan százaléka inkább az ingyen zene miatt jött, mint a ZP-ért.

Nézzük meg, hogy néz ki a hídról ez az egész, gondoltuk, meg valami folyadék is kellene, itt meg azt nem kapni, tehát elindultunk, által a tömegen, ami menet közben rendesen megduzzadt, mi meg eléggé elől voltunk ahhoz, hogy tíz percbe teljen eljutni a RIO-ig.

CSÍK, Ganxsta Zolee, majd átérünk a másik oldalra, itt már inkább csak visszhang, de a hangulat megvan. Ahogy sétálunk erősen szembe tűnik, hogy bár a demonstráció nem úgy halad, ahogy a szervezők gondolták, azért sokan olvasták a kérést, hogy gyere zöldben. Rengetegen voltak zöldben, zöld póló, zöld nadrág, a nagyon buzgók ezt együtt, plusz sál, kalap, cipő, mind zöldben. Szóval legalább ez bejött.

Mire visszaérünk a színpadon Subscribe, majd a Vad Fruttik, zenélnek, a tömeg lágyan morajlik, a hangfalak meg mintha halkulnának. Levonulnak, majd meglepődünk, a színpadon Somló Tamás egy darab gitárossal az oldalán, majd hallhatjuk az eddigi legértelmesebb érvelést, ami után a tömeg közösen énekli, hogy „annyi mindent nem szerettem még”.

Sajnos eddig bírtuk szuflával, a 30Y-t már csak fél füllel, kifele menet a tömegből. De ahogy haladunk elfele sokan mások haladnak a színpad felé, mennek tüntetni a Zöld Pardonért. A tömegben felcsigázott lányok és fiuk sárga sapkában keresik azokat, akik még nem írták alá a petíciót, a rendőrség unatkozva ácsorog a korlátoknak dőlve. Csendes, nyugodt mederben zajlik az esemény. Elvégre ez az egész egy kulturális szórakozóhelyért történik. Aki repülő utcaköveket és lángoló kordonokat várt, annak csalódnia kell.